Emlékszel még az első versenyedre? Mesélj nekünk légyszíves a felkészülésről, a versenyen átélt izgalmakról, és a teljesítés öröméről.
Persze. Egy félmaraton volt Budapesten, 2003 őszén. Előtte 2 hónappal kezdtem el futni. Amikor futni kezdtem már az első héten futottam 15 kilométeres távot. Fogalmam sem volt, hogy ez sok, vagy kevés. Egyszerűen jó volt. A “felkészülésben” semmi tudatosság nem volt. Akkoriban még nem futottak sokan, nem volt futós fórum, csoportok. Csak úgy futottam és annyit, ami jól esett. Ha jól emlékszem majdnem minden nap. Nagyon izgultam előtte, de hatalmas élmény volt. Beszippantott és akartam még…
Sok éve futsz, rengeteg mindent megtapasztaltál már. Tudnál írni nekünk olyan élményről, ami egekbe emelő érzés volt számodra?
Szerencsém van, volt ilyen élmény bőven. Az Ultrabalaton abszolút győzelem, a Spartathlon győzelmek, a 12 órás országos csúcs (141,9 km), az Atacama sivatagbeli célba érés, a 2018-as 24 órás VB, az első 100 kilométeres válogatottságom… Megannyi verseny, ahol elértem, amit szerettem volna. Ha kihozom magamból a maximumot, az fantasztikusan felemelő dolog.
Nyilván ennyi megmérettetés, verseny alatt volt olyan is, amire nem szívesen emlékszel, mert nem úgy sikerült, ahogy tervezted. Mondanál erről is valamit nekünk? Emlékszel, hogy tudtad elfogadni ezt az érzést és túllépni rajta, esetleg stratégia változtatással újra nekilódulni?
Amióta csak futok, mindig azt keresem, min tudnék még változtatni, hogy jobb lehessek. Igazából a 24 órás versenyeken volt sokszor csalódásom. 232 km a legjobban, de biztos voltam benne, hogy 240 km fölötti eredményre képes lennék, de valami mindig hibázott. Nem mondanám, hogy ezekre a versenyekre nem emlékszem vissza szívesen, mindegyikből tanultam. Nem vagyok rágódós fajta, a megoldásokat keresem.
A futók többsége elmondhatja, hogy a Covid miatt idén csak készült, de nem jutott el a fő versenyére. Neked is sok mindent el kellett engedned. Mit javasolsz a futóknak ebben helyzetben?
Nekem minden versenyem elmaradt az idén amire készültem, pedig még magamhoz képest is nagyon sok munkát tettem bele. Ez nem tragédia. Szerencsére edzeni lehetett, sőt talán nekem több időm is volt edzeni, mint általában. Igyekeztem a pozitívumra fókuszálni. Az online órák miatt olyan edzésekre is eljuthattam, ami előtte képtelenség lett volna. Persze a versenyek időpontjában sokszor gondoltam rá a futásaim alatt, hogy most épp valahol másutt kellene fussak… Ez egy ilyen év volt, sok embert hozott borzasztó nehéz helyzetbe, amihez képest a versenyek elmaradása abszolút jelentéktelen dolog.
Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a Kanizsai Futóklub oszlopos tagja vagy a kezdetektől. Sokat tettél a klubért és mindenki nevében köszönöm neked. 2005 óta létezik a Kanizsai Futóklub, mit jelentett neked ez az elmúlt 15 év klubtagság?
Az első hosszú edzéseimet Pólai Józsival, a klub első elnökével futottam. Rengeteget tanultam tőle. Olyan edzőtársaim voltak a klubból, akikkel nagyon sokat készültünk együtt és a versenyek is összekötöttek, pl. Sznopek Józsival, szintén a klub korábbi elnökével együtt készültünk 2008-ban a Bécs- Budapest Szupermaratonra, ami hihetetlen élmény volt. Én ott tapasztaltam meg az első igazi ultrás nehézségeket. A Kiskanizsán szervezett 50 kilométeres OB is sokat jelentett számomra. Régebben nagyon kemény pályaedzések is voltak, amiket nagyon szerettem. Egy jó csapattal könnyebb keményen edzeni. A Kanizsa-Karoson pedig nagyon szeretek frissíteni. 🙂
Nagyon népszerű lett a futás, és jellemző, hogy a futók túl gyorsan szeretnének túl sokat. Szeretném, ha írnál arról, hogy szerinted, aki most kezd el futni milyen léptékekben tud még egészségesen fejlődni? (Természetesen itt mindig vannak egyéni sajátosságok, de az átlagot tekintve).
A kezdeti lépések nálam viszonylag gyorsan mentek, félmaraton, maraton. Az ultránál meg kell érteni, hogy az teljesen más felkészülést és hosszú éveket igényel. Nem csak a szív- érrendszert kell felkészíteni. Abban hiszek, hogy egy “tisztességes” 6 perc körüli átlagkilométerekkel lefutott 100 km illetve 12 óra nélkül nem szabad tovább lépni. Én pl. sosem gondoltam, hogy 24 órán fogok versenyezni, kellett hozzá 5 év egyéb ultratávokon. Egy 122 km-es 12 órás után léptem tovább, de akkor már rengeteg ultra volt a lábamban. A közösségi média azt sugallja, hogy mindenre képes vagy, ami igaz is, csak dolgozni kell érte éveken át, nap mint nap.
Van kedvenc futóútvonalad? Egyedül vagy társaságban, reggel vagy inkább délután edzel szívesen?
Reggel edzek szívesebben, azok az edzések mennek jobban. A kedvenc útvonalam szinte minden évben más. Szeretek olyan helyeken futni, ahol szabadon mehetünk a kutyáimmal. Szeretek együtt futni másokkal, de azért általában egyedül edzek. Leginkább a résztávokat futom szívesen valakivel, aki nálam gyorsabb. Idén rengeteget edzettünk Kolóval. Hatalmas segítség és élmény volt. A hétvégi beszélgetős hosszúkat szintén szeretem másokkal futni, de az is jó, ha csak a kutyáim jönnek velem.
Gondolsz már a jövő évre? Mik a terveid? Lehet erről már megtudnunk valamit?
Természetesen igen. Első félévben nem tervezek versenyezni, de bízom benne ősszel már megrendezésre kerül az idei nagy versenyálmom és ott már el tudok indulni.
Megjelent a második könyved A homokdűnén túl. Hogy juthatnak hozzá, akik szeretnének karácsonyi ajándékként vásárolni belőle?
A könyv a Spuri futóboltokban és a webshopban vásárolható meg, vagy a lubicsszilvi.hu-ról rendelhető dedikálva. Természetesen a klubtagoknak azt javaslom a lubicsszilvi.hu-n rendeljék meg, írják meg kinek dedikáljam, stb. Utána pedig majd egyeztetjük, hol tudom nekik átadni. Nekik fölösleges a szállításért fizetni.